2011. május 18., szerda

Vájnék én, de mivel?


Most végre eljutott a hónapok óta nevelgetett retekállomány arra a szintre, hogy egy egészen szép mennyiséget szüretelhettem belőle. Na ne gondoljanak hatalmas halmokra, csak éppen annyira, amennyi egy nagyobb cserépben megterem. Hogy pesto lesz, az nem volt kérdés, több helyen találkoztam már vele, de még sosem jutottam olyan retekhez, aminek bizalmat keltő lett volna a levele. De most itt a saját termés, ha levelet nevezhetünk annak, probléma megoldva, akadály megszüntetve.
A karalábé pedig abszolút ösztönös vásárlás eredménye volt a hétvégén, tudják, meglátni és megszeretni, vagy inkább megkívánni, sok terv hozzá nem volt, de éreztem, majd kialakul. Herr Paprika mamája csodálatos töltött karalábét készít, én hű rajongója vagyok, tehát nem láttam értelmét hasonlót készíteni, így a húsos tölteléket az elején elvetettem, viszont kigondoltam a magam verzióját. Nem mondom, Herr Paprika nem volt éppen lelkes, amikor kijelentettem, ne számítson húsra és klasszikusra, de most mertem, a kóstolás utáni ítélet pedig teljesen pozitív volt. A töltelék végül egy egyszerű diós bulgurrá alakult, a karalábékhoz pedig elkészült a saját reteklevél pesto.
De itt még nincs vége a történetnek, a karalábék belsejétől ugyanis valahogy meg kellett szabadulni, de a mi konyhánkban a karalábévájó egy nem megtalálható eszköz. Próbálkoztam késsel, kanállal, igen, nevethetnek, nyilván nem sikerült a feladatot elvégezni, és elhangzott néhány a teremburáját. Csak úgy, ahogy a lányok szokták. Végül más módszerhez folyamodtam, a receptben olvashatják is.




Diós bulgurral töltött karalábé reteklevél pestóval


4 zsenge karalábé
8-10 dkg bulgur
1 marék dió
1 tojás 
dióecet vagy fehérborecet
1 marék reteklevél (kezeletlen)
extra szűz olívaolaj
4-5 dkg parmezán
bors
 

A karalábékat meghámozzuk, a laposabb felüknél levágunk egy darabot, hogy később stabilan álljanak. Ha van karalábévájónk, akkor a segítségével szedjük ki a karalábék belsejét, hogy körben nagyjából másfél centis vastagságúak maradjanak, majd tegyük forrásban lévő vízbe, és főzzük nagyjából 15 percig. Ha nincs eszköz, akkor választhatják az én módszeremet, főzzék a karalábékat egészben úgy 30-40 percig, a mélyedések kialakítását pedig azután végezzék el. Mindegy, melyik utat választják, az előkészített karalábékat tegyék félre.
A bulgurt szórjuk egy mélyebb tálkába, majd öntsünk rá annyi forró vizet, amennyi éppen ellepi, sózzuk, hagyjuk fedő alatt állni úgy 10 percre. Ha letelt az idő, teszteljük a bulgurt, ha megfelelő az állaga, dolgozhatunk tovább. Adjuk hozzá a tojást, a mozsárban összetört dió nagyobb részét, egy teáskanál dióecetet és egy kevés borsot. Keverjük át, majd töltsük meg a karalábékat, egy kis púpozás abszolút megengedett. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra (légkeverés), a karalábékat tegyük egy tűzálló tálba, öntsünk alájuk egy kevés vizet, takarjuk le alufóliával, és süssük úgy 30 percig.
Közben készülhet a pesto a megszokott módon: mossuk meg a retekleveleket, papírtörlővel itassuk fel a vizet, majd jöhet a mozsár vagy a robotgép, a lényeg, hogy dolgozzuk össze a retekleveleket az olívaolajjal, a reszelt parmezánnal és a maradék dióval. Só és egy kevés bors.
Karalábé, pesto, villa meg a kés. Készen is vagyunk.


Természetesen nem kell ragaszkodni a reteklevélhez, készülhet a pesto bármi másból, ahogy csak szeretnék. Én pedig beszerzek egy karalábévájót.

2 megjegyzés:

chriesi írta...

Nálam most nagyon hódít a karalábé, úgyhogy ezt mindenképpen elkészítem majd. Juj, idén ültettem én is retket cserépbe, de sajnos tönkrement. :S

Frau Paprika írta...

Örülök, remélem, ízlik majd.:)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails